Kontent • 10 nap
A két hónapos MRI eredményét bevittem a dokimnak, aki a műtétet végezte, hogy kiértékelje. Jónak találta, amit látott, a következő MRI-t 4 hónapra írta ki (július).
Kérdezte, van-e valami panaszom. Mutattam neki a jobb oldali arcom érzéketlenségét, a lelógó szemöldököt... majd közölte, hogy a daganatom egy háromágú ideg mögött volt, ezért ez az ideg sérülhetett, előfordult már másnál is.
"Tekintsük járulékos veszteségnek" - mondta.
Ez az ideg mozgatja az arcon lévő izmokat, felel a mimikáért és egyebekért. Ha ez nem működik, akkor arcidegbénulásról beszélünk (Bell parézis), nincsenek homloki mimikai ráncok, lóg a száj, érzéketlen az adott arc-fél.
Nekem annyiban szerencsém van, hogy nem lóg a szám széle, valamint tudok pislogni, de a többi tünet sajnos jelen van.
- a jobb szemem feletti izmok nem működnek, a szemhéjam/szemöldököm belelóg a látómezőmbe (doki szerint ez valószínű maradandó, ha nagyon zavar, akkor varrassam fel a szemöldökömet)
- állandóan fintorognom kell, mert az arcizmaim letapadnak
- teljesen érzéketlen a jobb arcfelem. Érzem, hogy viszket, de a vakarást már nem. Elképesztően diszkomfortos érzés, mintha hangyák ennének belülről
- folyamatosak a váratlan fájdalomhullámok a seb és az ideg körül, mintha egy zárlatos droid lennék. Ezek sokszor komoly mértékűek, összeszorított fogakkal káromkodva tűröm, mert ez is a "természetes gyógyulás része".
- abszolút nincsen könnytermelésem a jobb szememnél, már napi 1 műkönny fogy el, hogy egyáltalán lássak valamit és ne őrüljek meg a szemszárazság miatti fájdalomtól
Mind közül az utolsó az, ami drasztikusan rontotta az életminőségemet.
Az első műtét során a jobb szememnél mentek be laporoszkópiás módszerrel. Ahogy írtam korábban, a műtét előtt alá kellett írnom egy nyilatkozatot, hogy tudomásul veszem, a jobb szememnek lehet annyi...
Annál a műtétnél meg is sértették a látóideget, magánorvosi szemvizsgálat szerint. Év végén volt egy újabb vizsgálat, itt már teljesen ép látást mutattak ki, tehát meggyógyult a látóideg.
A mostani műtétnél nem a látóideget kaszálták el, hanem az említett arcideget. Mivel most drasztikusabban szedték ki a daganatot, ami jelentős vérzéssel járt, nem feltétletlenül tudtak figyelni az idegre.
A látásom tökéletesen működik. Viszont a könnytermelés hiánya, mimikai izmok mozdulatlansága és a szemhéj/szemöldök lógása miatt a jobb szemem kiesett a képből.
Amikor a látóideg megsérült, a szervezetem reagált és a bal szem átvette a szerepét. Letakartam a jobb szememet, és kalózként egész jól elvoltam az alatt a pár hónap alatt, amíg helyreállt az ideg.
Most viszont nem sérült a látóideg, ezért a szemem/agyam másképp gondolja a helyzetet. Mindig is a jobb szemem volt az erősebb, ha becsukom, akkor a bal szemmel csak homályosan látok. Szóval hiába takarom le a jobb szememet, az agyam nem kapcsolja ki, ezért nincs fókusz, nincs térlátás.
Emellé párosul a szem szárazság, az égő érzés.
Gyógymód nincs. Szteroid, B-vitaminok. És majd az idő talán megoldja. Mivel tudom mozgatni külön a jobb orrcimpámat és a szám jobb szélét is, ezt a háromágú ideget nem cseszték szét teljesen, valószínű, hogy "csak" a felső ágát.
Hetekig feküdtem a sötét szobában, munkára képtelenül. Egy olyan embernek, aki napi 16-18 órákat dolgozott egész életében, ez maga a pokol...
Kitavaszodott, elmúlt a száraz hideg idő, és ha nincs szél akkor elleszek a műkönnyel most már.
Mert dolgozni kell/akarok, kialudtam magam előre az idei évre.
